Karate

A karate valódi lényege az alkalmazás anélkül, hogy a kihon és a kata fontosságát kétségbe vonnánk. A küzdelem különböző fokozatain keresztül jutunk el a szabadstílusú küzdelemig (jiyu kumite). A kötött küzdelmek egyeztetett formái (yakusoku kumite) fokozatosan vezetnek a valódi harc tanulása felé. A gohon kumite az egyes támadások, és azok védései végrehajtására tanít. Segít a távolság tanulásában, de külön feladat a védés és az ellentámadás. A kihon ippon kumite már csak egy támadásra és annak védésére helyezi a hangsúlyt. Itt viszont már lényeges, hogy a korrekt állásban végrehajtott védekezés után rögtön következzen az ellentámadás. A védekezéskor különböző irányokban léphetünk el és a védés-ellentámadáskor szempont a csípő-munka is. A támadás utáni védekezésre, és az abból való ellentámadásra oktat a kaeshi ippon kumite.

Több egymás utáni támadás védésére és annak begyakorlására szolgál az okuri ippon kumite. A jiyu ippon kumite már szabadabbá teszi a támadást. Mindenki önállóan választja meg a távolságot, mint ahogy a támadás indítását is. A tetszőleges védés után azonnali ellentámadást kell a védőnek végrehajtania. Kiemelt fontosságú a gyakorlat befejezése, kívánalom a jó zanshin. A támadás fajtája még kötött, de a reakció mikéntje nem.

A kumite egyéb formái még az alkalmazott kumite (oyo kumite), a kyogi kumite és a shiai kumite. Edzésen alkalmazzák a szabályok nélküli küzdést is, ahol egészen addig mehet a küzdelem, amíg valaki a földre kerül, azonban természetesen itt is fontos az egészség megóvása, a sérülés elkerülése. Természetesen a kötött formájú kumite gyakorlatokat is sokféleképpen végre lehet hajtani, és így szélesíteni gyakorlati értékeiket.

A kumite versenyek elsősorban ippon-shobu szabályok szerint folynak, egyenes kieséses rend-szerben lebonyolítva. A versenyeket abszolút kategóriában (súlycsoport nélkül, más elnevezéssel open kategória) rendezik, súly- és testmérettől függetlenül küzdenek egymással a versenyzők, és ezáltal is életszerűbbé válnak a küzdelmek.

Az esetleges fizikai hátrányokat ügyességgel, gyorsasággal, technikai tudással, és nem utolsósorban jobb pszichikai felkészüléssel, küzdőszellemmel, küzdeni tudással kell kiegyenlíteni. Aki egyszer kikapott, az már nem mérkőzhet tovább. Ettől őrizte meg életszerűségét mind a mai napig, és ennek az eredménye, hogy egyre népszerűbb lett a sanbon-shobu versenyszabály is. Aki nem szereti annyira a megismételhetetlen kihívásokat, aki nem bánja, hogy ha hibázott is, de azért még tovább küzdhessen, aki szereti egy kicsit könnyebben venni a feladatokat, az igazán ragaszkodik a három pontos lebonyolítási formákhoz. Lehet ugyan, hogy ő is kap - akár sorozatosan - találatokat, de egészen a hatodik fél pontig lesz esélye a javításra, a tovább küzdésre. Akár a végső győzelemre. Ez sok versenyzőnek ma már szimpatikusabb és követhetőbb utat jelent. Ma már keményen meg kell küzdeni azért, hogy az elv fennmaradjon, hogy a hagyományok tovább éljenek, még egy olyan kérdésben is, amelyben évszázadokig egyszerű volt a válasz, nem maradt kétség a megoldásban.