Karate

 

Az ütés-, rúgás és védés-technikák hasonlóak az egyes stílusokban, azonban elnevezésükben mégis sokszor különböznek (természetesen kivitelezési különbségek is szép számmal vannak). A technikák a korábban vázolt alapelvekhez igazodnak, és a biomechanikai ismeretek bővülé-sével és a versenyszabályok adta lehetőségek figyelembe vételével fejlődnek, csiszolódnak.

A gyakorlatban sűrűbben alkalmazottak az egyenes vonalú kéztechnikák, ez a viszonylagosan nagyobb távolság miatt a gyorsaság szempontjából a "legrövidebb úttal" magyarázható. Minden kéztechnikánál különösen fontos a kéz és a csípő rotációja, valamint a segítő kéz (hiki-te) szerepe, munkája. Fontosak az állások és az irányított feszülés az izommunkában. Védekezésnél lényeges a védekezésre kiválasztott testrész megfelelő felületének az alkalmazása a távolság miatt.

Az állások a különböző céloknak megfelelően más-más távolság esetén alkalmazhatók, más és más irányban biztosítják a stabilitást. A különböző állásokban elsősorban a lábak belső oldali izmainak jut a fő szerep, ezáltal biztosítva az erős, önmagában is stabil állást. Az egyes állásokból egy másik állásba, vagy az egyik helyzetből a másikba a különböző lépéstechnikák, lépésfajták alkalmazásával juthatunk. A lépéstechnikák japán elnevezése az unsoku. "Karate ni sente nashi" - A karatéban nincs elsőként támadás. Ezt az elvet igazolja minden kata első mozdulata is, ami védőmozdulat. Azonban a védés legyen olyan hatásos, hogy megakadályozza a támadót az újabb támadások indításában! A rúgásoknál szintén törekedni kell a merőleges találati szögre. Ennek biztosítása a megfelelő előkészítéstől is függ. A hatásosság miatt fontos, hogy a súlypont a támasztó láb előtt legyen és a tartó láb komoly szerepet kapjon a rúgás pillanatában. A rúgások egy része ostorcsapásszerűen kerül végrehajtásra, de minden rúgás után fontos a lábfej visszahúzása (hiki-ashi) és a zanshin. A rúgások is sokat fejlődtek, és jelentős eltérések lehetnek a kihon és a kumite közben végrehajtott rúgásoknál az előkészítés és a rúgások irányvezetése között.

A kihon fontos eszköz a kime gyakorlásához, de a helyes technikai végrehajtással az időzítést és a helyes távolságot is fejleszthetjük. Természetesen kiválóan alkalmas az általános kondicionális képességek fejlesztésére is (erő, gyorsaság, állóképesség, stb.)